Harminc Hargita megyei községnek nyújt támogatást Hargita Megye Tanácsa 2011-ben az uniós elvárásoknak megfelelő ravatalozók megépítésében. Idén a megyei tanács költségvetéséből összesen 1 523 000 lejt fordít 36 ravatalozókápolna megépítésére.

A költségvetés településekre történő leosztását kiegészítendő, Hargita Megye Tanácsa további összegeket tervez erre a célra elkülöníteni az egyháztámogatási programból is abban az esetben, ha az építtető valamelyik történelmi egyház, és ebben a programban is ravatalozóépítésre nyújt be pályázatot.

– Közösségeinkben számos hagyomány és szokás fűződik halottainkhoz, illetve a végtisztesség megadásához, és bár a ravatalozók építése uniós előírás, azért is teszünk eleget neki, mert ezzel is továbbéltetjük temetkezési szokásainkat – nyilatkozta a téma kapcsán Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

 

 

2010. szeptember negyedikén a Tatárdombnál szervezett megemlékező rendezvényünk alkalmával, Csaba testvér szavaival élve, igyekeztünk megerősíteni magunkat és egymást, az életnek abban az egyszerű tényében, hogy a feladataink, a kihívásaink, az életünk igaz örömeit termő tettei elől nem futamodhatunk meg, nem fordíthatunk hátat, mert meg kell cselekednünk azokat. Ha nem tennénk, a léhaság, a gyengeség, az összefogás és a kihívásokat meghódító szabad lélek hiánya, az életünkre, a boldogságunkra, boldogulásunkra, üdvösségünkre törne. A Tatárdomb 350 évvel ezelőtt, szeptember 6-án különleges csata és győzelem helyszíne volt. Elődeink bátorsága, összefogása és a nehézségek fölötti győzelembe vetett hite tiszteletre méltó és követendő példa számunkra. Hadicsellel, összefogással győzedelmeskedett egy maroknyi asszony, idős és gyermek a többezres tatárhorda felett. Erre emlékeztünk a helyszínen, mely esemény valós történelmi eseményre épül. A kegyeleti hely eredethagyománya szerint „1658. szeptember 6-án a Moldva felől berontó 3000 tatárt, 300 székely, Gábor diák vezetésével e helyen győzött le, temette nagyrészt e halom alá.” – olvasható az 1908-ban állított márványobeliszken, amelyet az emlékidézés alkalmával meg is koszorúztunk.

 

Sokszor riadt, riasztott és elkedvetlenített közösségi éltünk fontos „tudatmódosító” cselekedetévé kívántuk formálni ezt az ünnepet. Mindannyiunkat küzdelmek, feladatok, győzelmek és kudarcok formálnak. Ezekben az életélményekben születik meg közösségi és egyéni életerőnk, közösségi és egyéni önazonosságunk. Elődeink vére érettünk volt és bennünk van. Mi is képesek vagyunk jól véghez vinni ügyeinket, közösségeink törekvéseit.

Csaba testvér az erő és a bátorítás lelkét, lelkületét és magatartását kérte imáiban a szentmise keretében, számunkra.

Szeretettel és tisztelettel köszönjük az önök anyagi támogatását !

(A Szent Ferenc Alapítvány nevében, Kolozsvári Tibor)

 

 

Ezzel a témával pályáztunk, és nyertük meg Hargita Megye Tanácsának támogatását egy kirándulásra és tapasztalatcserére, hogy betekintést nyerjünk, és tapasztalatokat szerezzünk a legnagyobb moldvai kolostorok – Văratic, Agapia – apácáinak életéből és munkájából.

2010 aug. 28-án reggel 6 órakor indultunk Székelykeresztúrról az Udvarhelyi Református Egyházmegye Nőszövetségének egy kis csoportjával, s több megálló után – Kisgalambfalva, Agyagfalva, Székelyudvarhely- Csíkszeredában 49 asszonnyal lett teljes a létszám.

Közös énekléssel és Isten igéjének útmutatásával indultunk, majd az asszonyok tájékoztatást kaptak a pályázatról és a napi programról, valamint a programban szereplő helyekről és azokkal kapcsolatos tudnivalókról. A Gyilkos-tó partján, közös reggelizés és kávézás közben a tóra is pillantást vethettünk.

Tovább haladva, a táj mindenkit elbűvölt, annyira, hogy a Békási szorosban a Pokol kapujától önként, gyalog sétáltunk a Pokol torkába, meg-megállva, csodálva az égbe nyúló, lélegzetelállító sziklákat.

Mielőtt a kolostorokhoz érkeztünk volna, Neamţ megye székhelyén, Piatra Nemţ főterén megnéztük a Ştefan cel Mare építtette templomot, s a hajdani fejedelmi udvar maradványait.

A legnagyobb apácakolostor,- Văratic – látogatását a templomban kezdtük, hisz a „măicuţa”-knak is legfőbb foglalatosságuk az imádkozás és a hallgatás, ez által száll lelkükbe az a béke, nyugalom, és alázat, mely egész életüket meghatározza, és amely segíti őket abban, hogy Istennek tetsző és emberek által elismert gyakorlati munkájukkal fenntartsák a kolostort és önmagukat. Az alázatos, szinte zárkózott apácák szívesen meséltek a kolostor történetéről, bemutatták a múzeumban kiállított értékes régi szőtteseket, aranyszálas hímzéseket, meséltek önfenntartó munkájukról, hisz a kolostor körüli 180 parasztházban 430 apáca él, több hektár földön és erdőn gazdálkodik. Sajnos, nem engedték meg, hogy fényképezzük őket, alig sikerült néhány felvételen megörökíteni, amint a kolostor kiárusító boltjaiban az általuk készített erdei gyümölcsszörpöket, lekvárokat, sörbeteket árulták.

Hímző, varró és szövő műhelyeik csak megrendelésre dolgoznak, de a finom péktermékeikből mi is kaptunk.

Agapia, a Văratic után a második legnagyobb apácakolostor mindnyájunkat ámulatba ejtett rendezett, virágokkal tele udvarával, a megnyugtató, tiszteletre, csendre, áhítatra intő környezetével.

Áhítattal csodáltuk a Grigorescu freskókkal ékes templomot, a kolostor múzeumában kiállított művészi díszítésű tárgyakat és kézimunkákat.

Hazafelé kiértékeltük a látottakat, s arról is beszélgettünk, hogy mit kellene nálunk is megvalósítani. Értékeltük azt, ahogyan ragaszkodnak hitükhöz, történelmükhöz és hagyományaikhoz, hogy milyen széppé varázsolják környezetüket, azt az alázatos és kitartó munkát, amivel fenntartják a kolostort és önmagukat, amint összegyűjtik és feldolgozzák az erdei gyümölcsöket, és nagyon ízlettek a kolostor pékségében készült finom péktermékek.

Késő este értünk haza, mindenki számára felejthetetlen élményekkel és hasznos tapasztalatokkal gazdagodva. Már a vasárnapi istentisztelet után élménybeszámolók hangzottak el, megosztva élményeinket azokkal is, akik nem jöhettek el.

Köszönet Hargita Megye Tanácsának, hogy e program támogatásával lehetőséget nyújtott egy gyülekezeteket és embertársaikat szolgáló asszonycsoportnak más gyülekezetek asszonyaival való ismerkedésre, hogy felekezetek, gyülekezetek, nemzetiségek határain túl egymás tapasztalataiból gazdagodjanak, egymás hite által erősödjenek, s mindazt, amit e program során nyertek közösségük életében gyümölcsöztessék.

(Antal Erzsébet, Programfelelős)

 

 Beszámoló az Orbán Balázs Emlék Szekértúráról

 

Szekértúránk 2010. július 10. és 17. között zajlott. Az Orbán Balázs Emlék Szekértúra egy zarándoklat Orbán Balázs nyomán 50 személy számára, az ő szellemiségében, aki gyalog és szekéren járta be a Székelyföldet, feltérképezés, leírás céljából. Egy olyan turista útvonal kiépítésén dolgozunk, amely nem az ismert központokat, hanem a kis falvakat keresi fel, beindítva, támogatva a falusi turizmust. A túrának honismereti, történelmi, irodalmi szerepe is van, hiszen vetélkedőket szervezünk állomáshelyeinken, helyieket is bevonva.

Nyolc napot foglalt magában, a következők szerint:

1. szombat: vendégek érkezése, elszállásolás,

2. vasárnap: nyitó istentisztelet, közös ebéd, vetélkedők,

3. hétfő: Bencéd, Szentmihály, Dobó,

4 kedd: Magyaros, Agyagfalva, Mátisfalva, Muzsna, Derzs,

5. szerda: Dálya, Városfalva, Oklánd,

6. csütörtök: Karácsonyafalva, Almás, Szentmárton,

7. péntek: Abásfalva, Keményfalva, Homoródfürdő,

8. szombat: haza indulás.

Székelyderzsen történelmi vetélkedőt, Homoródszentmártonban Farkas Árpád szavalóversenyt tartottunk.

A szekértúra résztvevői közvetlenül vagy közvetve azok a közösségek voltak, amelyeken áthaladtunk, és azok a személyek, vendégek és helyiek, akik vállalták a túrát magát.

Céljaink között szerepelt a szülőföld jobb megismerése, a hozzá való kötődés segítése, túra útvonal kibővülése, közösségek erősödése, kapcsolatok épülése, turizmus fejlesztése eldugott falvakban, öntudat fejlesztése.

A túra eredményességét nehéz számokban mérni. Eddigi hozama honlapunk elkészülése, orgonánk megjavítása a vendégek adományából, több elszármazott fiatal programjainkba való bekapcsolódása, Orbán Balázs személye iránti érdeklődés, falusi turizmus beindulása több helyen.

Hálásan köszönjük a Hargita Megye tanácsának támogatását.

Lőrinczi Lajos lelkész-esperes

 

 

Pálpataka-Fenyőkút, 2010. július 6-16.

 

Istennek hálát adva, és jótevőink, segítőink iránti köszönettel befejeztük az idei táborozásunkat 2010. júliusában, két részben, mely a Székelyudvarhely-szombatfalvi Római Katolikus Plébánia és Hargita Megye Tanácsa szervezésében valósult meg.

Az első csoportban 91 személy lakta be ideiglenes táborunkat. Zömmel I-V osztályos gyermekek vettek részt (78), valamint a kisegítő személyzet (13 fő). 

Szombatfalváról, Székelyudvarhelyről, Ülkéből, valamint a szórványból, a Szeben megyei Szentágotáról és Bólyából jöttek a gyermekek, akik e táborozás alkalmával lehetőséget kaptak, hogy gyakorolják a magyar nyelvet, és a különféle foglalkozások, közös játékok alkalmával megismerkedjenek a magyar népi játékokkal, népmesével, népdalokkal, székely legendáinkkal, mondáinkkal és történelmi személyiségekkel.

Minden napra jutott egy-egy aranymondás, mely áthatotta együttlétünket. Az első nap aranymondása a Zsoltárok könyvéből került ki:„Benned bíztak atyáink, bíztak, és Te megszabadítottad őket.” (Zsolt 22, 5) Témája pedig: őseink ünnepléséből forrásozó és épülő mai ünneplésünk.

Belefért a napunkba a természetismereti gyaloglás (milyen fákat, növényeket cserjéket ismerünk) és gyógynövényszedés (orbáncfű, cickafark, menta, kamilla, kakukkfű). Táborhelyünk a „Kis Herceg kastély”-ban volt berendezve. Verseny keretében történt a csapatalkotás, csapatnévadás, zászlókészítés. Ezt követte a nyitó szentmise, amely eltért a megszokottól, mert játékosan foglalkoztunk benne a napi témával. Játékos szabadidő, finom vacsora, majd népmeseolvasás és esti ima zárta napunkat.

A reggeli torna nem a legközkedveltebb eseménye volt a napunknak, de álltuk hősiesen.

Délelőtt csoportfoglalkozáson vehettek részt a gyerekek, melynek keretében népdalokat tanultak, kézimunkáztak, történetet hallgattak ünnepléseinkkel kapcsolatban. A délutánt kirándulással, hely felfedezésével töltötték. Vacsora után – a rossz idő miatt –népmesét vetítettünk, majd (nagy nehezen) próbáltak aludni.

Harmadik napunkra már otthonosan mozogtunk a helyszíneken, a felnőttek vezetésével a foglalkozások által egyre közelebb kerültek ünnepeink a szép tartalmakkal. Sok éneket tanultunk. Ezt követte a közös játék, ami a plébánia nagyudvarán zajlott. Az ebéd és a pihenő után akadálypálya az udvaron, az ifi csoport és a felvigyázók segítségével. A kiértékelés után vacsoráztak. A tábortűz körül népi hagyományokat, dalokat és népi játékokat elevenítettek fel játékok segítségével.

A negyedik nap sorversenyes vetélkedője színesre és emberpróbálóra sikeredett a kötélhúzás, üveges staféta, vízhordás, vödörbecélzás és diótörősdi játékkal. Szabadidő és ebéd után énektanulás, kézimunka volt, majd az ifisek előadásában egy történetnek lehettek szemtanúi: népmese elevenedett meg pantomimban, melyet közkívánatra meg is kellett ismételni.

Ötödik napra természetessé lett a szokásos Bibliaolvasás, csoportfoglalkozás. Ebéd előtt előkészültek a befejező ünneplésre, majd összepakolták csomagjaikat. Az egész heti kiértékelő és összegzés után táborzáró szentmisén vettek rész, melynek áldásával, szüleikkel együtt haza tértek.

A kicsik tábora után pihenten indult útnak 59 VI.-X. osztályos ifi (+9 segítő). 

Éneklésben nem volt hiány első perctől fogva. A 68 tagú csapat egy test tagjaiként keresve önmagát, testrészek segítségével oszlott csapatokra. Ismert énekekkel, közös imával, játékkal és bevezető történettel-csoportfoglalkozással kezdték meg a tábort.

A reggeli torna elmaradhatatlanságát a bőséges reggeli egészítette ki. Délelőttönként a témák csoportban történő – versenyszerű – feldolgozásai zajlottak. Gyógynövények, gombák, füvek-fák ismerete, gyalogtúrák, lombsátrak készítése, és közös játékok színesítették a gyorsan telő napokat. Az akadálypálya igazi kihívás volt: csapatmunka nélkül nagyon romlottak az esélyek. Félvedernyi vízből való almaevés, gólyalábazás, vízhordás, ügyességi diótörés és egyéb stafétajátékok voltak. Az esti énektanulás elmaradhatatlan volt, népes, 10 tagú saját zenekar közreműködésével.

Csapatversenyben készültek az ötletesebbnél ötletesebb madárijesztők, melyekhez a Szentírásból kellett egy hozzáillő idézetet választaniuk. Az eredmény káprázatos ötletességről tett tanúbizonyságot, hatalmas nevetéssel kísérve. Délután kirándulásra került sor a Móricz-kőhöz, onnan hazatérve esti szentségimádást készítettek elő csapatonként, a test-lélek egységét keresve. A szabadidős programok pörgő játszással teltek, melyeken kipróbálhatták magukat a gólyalábakkal, tollaslabdával, társasjátékokkal, kártyákkal és egyéb érdekes, képességfejlesztő játékokkal. Ebéd után sorversenyes vetélkedőre került sor, ahol többféle stafétajátékkal küzdhettek egymás ellen. Az elmaradhatatlan esti éneklés és beszélgetés után a napot imával zárták be a táborlakók.

Zárásként minden csapat egy feladatot kapott, hogy a természet erőinek és ajándékainak megjelenítése által (virág, felhő, víz, fa…) mutassák be Isten tapasztalható jelenlétét a délután érkező szüleiknek. A bezáró szentmisén kiértékelték a gyerekek teljesítményét, hálát adtak a támogatókért és minden önkéntes munkájáért, megköszönve a helyi, befogadó plébános, Bordi János vendéglátását és kedvességét, valamint Hargita Megye Tanácsának támogatását. Isten áldásával és a Szűzanya szeretetével indultak haza örömmel, vidámsággal és hitbeli meggyőződéssel telve, hogy: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mt 9, 23)

Köszönet mindenért, mindenkiért, aki által mindez megvalósult!

 

Az ember fejlődésének távlatai címmel rendezett konferenciát Hargita Megye Tanácsa a Budapesti Márton Áron Társaság közreműködésével Csíksomlyón 2010 január 28 -30 között. A 9. Tanulmányi napok az egyház társadalmi tanításáról szervezői XVI. Benedek pápa szavait választották mottóul, mely szerint „A szeretet az egyház társadalmi tanításának királyi útja”. A kétnapos rendezvényt Csató Béla csíkszentkirályi római katolikus plébános, Soós Károly, a Márton Áron Társaság elnöke és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnökének megnyitóbeszédével vette kezdetét.

„Úgy vélem, az egyházak társadalomban betöltött spirituális, nevelői, szociális-karitatív szerepe kiemelkedő – mondta beszédében a megyei tanács elnöke. – A globalizálódó-individualista világban valós közösségépítésre van szükség.”

Az elnök szerint az elmúlt évek, évtizedek egyik nagy közös vállalkozása az önigazgató Székelyföld megteremtése. „E projektben jelentős sikereket értünk el, ám van igazság azoknak a vélekedésében, akik az elért eredményeket elégtelennek tartják, s az önrendelkezési jogosítványok szaporítását kívánják – fejtette ki Borboly Csaba. – Az elmúlt hetek fejleményeinek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy minden korábbinál jelentősebb közéleti, közigazgatási eszközök kerültek a székelyföldi magyarság kezébe. A kérdés most az, hogy a már korábban is adott jogi lehetőségekkel és a most megnyílt hatalmi lehetőségekkel miként tudunk élni. Évtizedek óta soha nem voltunk olyan helyzetben, mint a mostani: a Székelyföld közügyeinek intézése évtizedek óta nem ismert mértékben került a székelyek kezébe. Most komoly lehetőséget kaptunk arra, hogy megmutassuk, mi alternatívát tudunk adni, mi az eddigieknél jobb megoldásokat tudunk adni a székelymagyar, a román és a roma közösségek együttélésére, együttműködésére. Újabb eszközöket kaptunk arra, hogy szülőföldünk sorsának intézését saját kézbe vegyük. A Székelyföld életében ma a közjó szolgálatának új lehetőségei kínálkoznak. Felelősségünk ma minden korábbinál nagyobb, a párbeszéd, az együttműködés új rendszerének kialakítása a ma élő generációk közös felelőssége. Ebben kérjük a katolikus egyház és a többi felekezet együttműködését, hogy minél több téren tudjunk előbbre lépni.”A rendezvényt 77 résztvevő püspök, egyházvezető, iskolaigazgató, polgármester tisztelte meg jelenlétével a 83 bejelentkezett személyből. A két napos rendezvényen a résztvevők hét előadást hallgathattak meg. Az első napon a megnyitó után hangzott el a „Mi az igazság”, az igazságkérdés feltárása a keresztény hit alapján címmel – Jitianu Liviu a Babeş - Bólyai Tudományegyetem, kolozsvári Római Katolikus Teológiai Kar egyetemi adjunktusa előadása. Ez után következett a Biblikus előadás, Oláh Zoltán a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola rektora tolmácsolásával. A nap további részében 12 órától ünnepi szentmisét tartottak, amelyet Tamás József püspök és Csató Béla plébános celebrált 12 plébános segédletével a csíksomlyói kegytemplomban. Az ebédszünet után következett Holló László a Babeş - Bólyai Tudományegyetem, kolozsvári Római Katolikus Teológiai Kar egyetemi docens előadása „Az egyház a társadalom szolgálatában” címmel, majd Baricz Sarolta Laura a Budapesti Korvinus Egyetem docense „Lehet-e a mammonból tálentum ? Értékrendek és gazdaság kapcsolata” címmel tartott előadást. Az első nap egy filmvetítéssel zárult.

A második nap Csató Béla, Csíkszentkirályi Római Katolikus Plébános tartott előadást “Az élet értelme és a fejlődés” címmel, majd Baricz Sarolta Laura a Budapesti Korvinus Egyetem docense egy Power Pointos bemutatót tartott “Farkasból Bárány – A pápai enciklika és az egyház társadalmi tanítása a kapitalizmus alappilléreiről (piac, profit, globalizáció)” címmel. A második napi utolsó előadást Soós Károly teológus, nemzetpolitikai szakértő, a Budapesti Márton Áron Társaság elnöke tartotta ”Közélet, politika és a fejlődés a Caritas Veritate pápai körlevél alapján” címmel. A rendezvényt egy megbeszélés zárta. A 77 résztvevőnek lehetősége nyílt arra, hogy megismerhessék, ahogyan a keresztény egyház a társadalomról gondolkodik, és ahogyan a társadalmi kérdésekre választ ad. A rendezvény alkalmával ismertté vált az az európai konzervatív -keresztény politikai eszmeiség, amely megteremtette az Európai Uniót, Európa nyugati felében gazdasági és kulturális felemelkedést hozott, ami elvezetett a népek megbékéléséhez és a nemzetiségek bizonyosfajta önrendelkezéséhez is. A rendezvény a lakosság jövőjét, gyarapodását szolgálja, hiszen azok az elvek és eszmények gyakorlati szempontok, amelyekről hallottak, nélkülözhetetlenek a megnevezett célok megvalósításában. A tanulmányi napok rendezvény fontossága, hogy a számos elfoglaltság mellett a politikusok, egyházvezetők, iskolaigazgatók és nemcsak, időt szántak arra, hogy két napra elmélyüljenek alapvető szellemi kérdésekben. Különösen most, amikor a gazdasági recesszió valódi oka a szellemi és erkölcsi válság. A résztvevők elégedetten távoztak a” tanulmányi napok az egyház társadalmi tanításáról”, mivel részt vehettek egy nyílt és őszinte megbeszélésen, amely megteremtette a helyi önkormányzatok -, a helyi egyházak-, és a helyi iskolák vezetői közötti párbeszédet.